Neked! :)♥

Barátságnak indult..- 7.rész

Kedvenc Tesókámnak, Szabusnak ajánlom ezt a részt, születésnapja alkalmából! :) Szeretleek!

És mindenkinek jó szórakozást szeretnék hozzá kívánn! ..lenne még valami.. a kommentelők száma nagyon elfogyott.. nem a kommentek miatt vezetem a blogot, de nagyon örülnék egy kis kritikának.. :)

Amikor odaértünk sikerült megnyugodnom, visszamentem a boxba, és úgy döntöttek, onnan nézem a futamot. Felületem a pultra, hoztam ásványvizet, és néztem az eseményeket. Egyszer csak megláttam Sebit, és épp felém tartott.

- Nézd, Sebi, nagyon sajnálom azt a cikket. Nem kellett volna futnom utánad.. vagy nem tudom.. tényleg sajnálom.. Hanna hogy reagált?

- Nem a te hibád! Ennek így kellett történnie – simította meg az arcom. – Hanna csomagol – nézett a távolba, de a szemeiben nem láttam szomorúságot, csak csalódottságot.

- Miattam? – tettem fel kétségbeesetten a kérdést.

- Hát.. részben miattad is. De ha nem érti meg, hogy nincs közöttünk semmi, akkor nagyon sajnálom. Nem kell nekem egy féltékeny liba! – csattant ki.

- Nyugi, azért őt is meg lehet érteni… lehet, én sem hinnék a pasimnak, ha látnám egy újságban a képét, ahol egy csaj rajta fekszik… Beszéljek vele?

- Nem kell. Ennek itt most vége. Már amúgy sem volt a régi. Azt hiszem, nekem már más kell – azzal magához ölelt, és megcsókolt.

Nem tudtam hova tenni… jó érzés volt, de nem csókoltam vissza. A csók után mélyen a szemembe nézett. Nem értette, mi a bajom. Én sem. Kibontakoztam az öleléséből, és elfutottam. Nem tudom, mit kéne tennem. Ha most rögtön járnék vele, akkor menne megint a pletyka, hogy milyen kis ribanc vagyok, mert elvettem Sebit Hannától.. és így tovább. Nekem ilyenre nincs szükségem.

Már elkezdődött a futam, amikor visszamentem a boxba. Az egész versenyből semmire sem emlékszem, mert bár néztem, az agyam nem ott járt. Azon gondolkoztam, ha Sebi eddig is így érzett irántam, miért nem mutatta ki? Eleinte nagyon tetszett nekem, de megtudtam, hogy barátnője van, és szigorúan csak a barátja szerettem volna lenni. De így… nem tudom.

Már majdnem vége volt az interjúknak, amikor apa jött oda hozzám idegesen. Amikor elmondta, hogy mi történt én is ideges lettem. De nagyon. Kiderült, hogy anyának balesete volt. A városban valaki áthajtott a piroson, és ő pont ott volt. Neki hajtott az a vadállat. Apa már bérelt egy gépet, ami villámgyorsan hazavisz minket. A repülőn már alig bírtam magammal. Nem tudom, mi van anyával, és apa sem. Remélem nem esett semmi komoly baja. Istenem! És mi lesz, ha igen? Ezen idegeskedtem, amikor apa odajött és megölelt.

- Ne félj nem lesz semmi baj!

- Honnan tudod?

- Érzem – válaszolt határozottan.

Kicsit megnyugtattak apa magabiztos szavai, de még mindig féltem. Nagyon hosszú volt az út. Már sötét volt, mikor hazaértünk. Rögtön indultunk a kórház felé. Apa hajtott vagy 200-zal. Gyorsan ott is voltunk. Berohantunk a kórházba. A recepciónál egy élénkvörös hajú, első ránézésre kicsit mogorva nő ült.

- Jó estét! A feleségemet, Victoria Hornert nem rég hozták be, balesete volt.

- Kérem, foglaljon helyet, hívom az orvost.

- Köszönöm.

Nemsokára jött is az orvos. Itt már én szólaltam meg.

- Jól van anya? Ugye nincs semmi baj? Bemehetünk hozzá? – halmoztam el kérdésekkel.

- Nem történt semmi komoly baja, csak pár horzsolás – hatalmas kő esett le a szívemről.

- És bemehetünk hozzá?

- Igen, de még fáradt, nem rég ébredt fel.

- Nem fogjuk felizgatni, ígérem!

- Menjenek!

- Köszönjük!

Villámgyorsan futottam anya szobája felé. Ahogy megláttam anyát rögtön átöleltem.

- Szia anya! Ugye nincs semmi bajod? – tudom, hogy már mondta az orvos, de tőle is szerettem volna hallani.

- Nem, csak a fejem hasogat, és a kezem húzódott meg. Látod, mindig mondom neked, hogy kösd be magad?! Ha nem kötöttem volna be magam, lehet, már nem itt beszélgetnénk…

- Anya! Ne is mondj ilyeneket. Itt vagy, és ez a lényeg. Szeretlek! Annyira megijedtem, hogy elveszíthetlek – hátrafordultam, ahol apa állt. El is felejtettem. – itt hagylak titeket kettesben, úgyis telefonálnom kell.

Most jutott eszem, hogy kéne szólnom Seb-nek, hogy hazajöttem. Nem akartam vele beszélni, égy csak egy üzit írtam neki, amiben elmondtam, hol vagyok, mért, és mikor fogunk tudni beszélgetni.

Még mindig nem tudom, mi legyen velem és Sebivel. Szeretném jobban megismerni, és többet, mint barátságot, de nem tudom, ez lenne-e a helyes dolog.

Anyát másnap haza is engedték, de kikötötték, hogy ágyban kell maradnia.

Egyik reggel vittem fel anyának a reggelit a szobájába, és rászántam magam, hogy tanácsot kérjek tőle „Sebi-ügyben”.

- Kicsim, látszik rajtad, hogy nem közömbös számodra, és biztos, hogy ezzel ő is így van. Ne agyalj mindig azon, hogy „miért ne?”, gondolj arra, hogy boldog lehetnél már… Chris után lehetne egy boldog kapcsolatod

Tegnap egyébként szakítottam Chrisszel. Viszonylag könnyen ment. Csak megmondtam neki, hogy mit akarok, és megértette.

- De anya! Ott van Hanna is. Lehet, még összejönnének… mert csak miattam szakítottak.

- Szerinted Sebastiannak egy féltékeny nőre van szüksége, aki mellett nem lehet önmaga?

- Nem tudom… - néztem a padlót.

- Gondolj már végre magadra is! – emelte fel anya a hangját. – Arra gondolj, neked mi lenne a jó, és én tudom.

- A következő futamon beszélek Sebivel – mosolyodtam el.

Azaz egy hét múlva, addig össze kell szednem a gondolataimat.

Barátságnak indult..- 6.rész

Hamar eljött a péntek és indultunk a hatalmas bőröndökkel a reptérre. Anya vitt. Ő nem nagyon szokott kijönni, csak Európába, de ott sem mindenhova. Már annyira vártam, hogy ott legyünk, hogy el sem lehet képzelni. Végre a reptéren!

- Catalina, drágám, vigyázz magadra! – jött az anyai féltés, majd megölelt és elindultunk.

- Szia, Anya! Te is!

Végre felszállt a gép. Megint egy nagyon hosszú repülőút. Aludtam egyet, és arra keltem, hogy Ash ébresztget, mert már szállunk le. Kivettük a csomagjaim, majd kerestem az ismerős arcokat, aki esetleg elszállít. Meg is láttam Sebit. Azonnal odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam. Pördültünk egyet, majd letett. Bemutattam neki Ashleyt, utána elindultunk a hotelba.

- Mért nem jöttetek hamarabb? – tett fel egy elég könnyű kérdést.

- Apa!

- Gondolhattam volna – nevetett. – a tanulás fontosabb, ugye?

- Aha. De végül is itt vagyok, nem hogy annak örülnél.

- Örülök neki, de ha hamarabb jössz, még jobban örültem volna.

- Jól van, inkább a vezetésre figyelj!

- Nyugi, nem halunk meg! Egyelőre! – és fordított kicsit a kormányom.

- Ne viccelődj ezzel!

- Oké. Egyébként valakit be akarok neked mutatni – csillantak fel a szemei.

- Kit? – kíváncsiskodtam azonnal.

- Hannát, a barátnőmet – mondta kicsit félve.

- Hát.. öö.. okéé – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, nem tudom miért, de nem akartam megismerni. Inkább már többet nem szóltam..

Hamar oda is értünk, Ash-sel közös szobát kaptunk, ami jó nagy volt, és gyönyörű. Akkora ágyam volt, hogy öten is elfértek volna rajta. De ezért nem osztozom!

Este hozattunk föl magunknak egy tucat kaját, amit sikeresen el is fogyasztottunk, aztán teli hassal dőltünk az ágyba.

Reggel arra keltem, hogy valaki nyakon öntött vízzel. Ott tátogtam, hogy „MIÉRT??”. Persze Sebi volt az.

- Hétfőn mentek haza, és nem lesz alkalmam húsvétkor megönteni, így ma kaptál – öltötte ki rám a nyelvét.

- Teeeee! – kezdtem el futni utána.

Kimenekült a folyosóra, én meg futás utána. Az előcsarnokban sikerült elkapnom, de úgy, hogy ráugrottam, és elestünk, nem is bírtunk felkelni a nevetéstől. Pár újságíró sikeresen le is kapott minket, de nem nagyon érdekelt. Amikor eléggé kiröhögtük magunkat, elindultunk fel a szobába.

- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod?

- Én? Mit tettem? Hisz mondtam, hogy ez húsvétra vonatkozik!

- Mindjárt adok neked akkora húsvétot, hogy a fal adja a másikat! – kinevetett…- kinevetsz? Engeem?? Tudok verekedni, ne hidd, hogy nem!

- ÁÁ! Kegyelem!

- Kinevetsz? Akkor, szia! – nyújtottam rá nyelvet, és becsuktam a szobám ajtaját. Nem haragudtam rá, csak kicsit mérges voltam. RÁ sosem tudnék haragudni.

Ash-sel kimentünk a pályára, végre a boxból nézhettem az időmérőt. Még az időmérő előtt összefutottam Sebivel, aki épp Hannával volt. Oda is jöttek és bemutatta nekem Hannát. Ahogy észrevettem nem kedvelt meg, amivel én is ugyanígy voltam… valahogy nem szimpatikus nekem ez a lány. Olyan furán méregetett, de nem szólt semmit. Még azután sem, mikor Sebi otthagyta, hogy nézze velünk az időmérőt.

Reméltem, hogy Sebi jó helyről indul, mert a szabadedzéseken is jól teljesített. A végére már alig maradt körmöm, de mondhatni megérte, mert Sebi a második lett. Lehet megint kicsit morgós lesz miatta, de ebből még simán lehet első hely is. Amúgy az első Alonso lett, a harmadik Hamilton, majd Massa, az ötödik Button, utána pedig Webber. Mentem gratulálni Sebinek, amikor Apa megfogta a karom és berángatott az irodájába. Nem értettem mi baja van, de elég erősen fogott, és mérges is volt. Amikor bent voltunk ledobott egy újságot az asztalra.

- Ezt volnál szíves megmagyarázni?

- Mi ez? Jézusom! – a címlapon voltam, amikor Sebit kergettem, és elestünk. A főcím csupa nagybetűvel volt írva: “SEBASTIAN VETTEL, ÉS A CSAPATFŐNÖK LÁNYA VÉGRE LENCSEVÉGEN!“ a kép alatt elolvastam pár sort:

Már régóta sejtettük, hogy a kép fiatal között van valami, de eddig nem tudtuk bebizonyítani. Ez a kép mindent elárul.

Már azon voltam, hogy széttépem, de tudni akarta, mit írnak még:

Vajon mit szól ehhez Sebastian barátnője, Hanna? Vagy ő már a múlté? Csak így cserélgeti a lányokat a német pilóta? És ha ez történik Christian lányával is, milyen lesz ezek után a viszony a csapatfőnök és a pilóta között? ..kiderítjük..

Ezek után már nem bírtam tovább. Beledobtam a kukába.

- Na? Magyarázatot nem kapok?

- Apa, ugyan már! Szerinted ez igaz? Nem vagyunk együtt, ő csak a barátom, elmondtam volna, meg amúgy is, ha együtt is lennénk, akkor mi van? Már 19 éves vagyok, nem kell mindent megmagyaráznom! Nekem is lehet magánéletem – durciztam kicsit, de nem voltam mérges Apára, nagyon…

- Igen? Ne mondd! Az én házamban laksz, én fizetem a telefonszámlád, a főiskolád, a kocsi biztosítást, és a benzint. Ne mondd nekem, hogy nem tartozol magyarázattal! Azzal, hogy betöltötted a 18. éved, nem lettél felnőtt! Ezek a gyerekes dolgaid is azt bizonyítják! Ezzel is csak Sebastiant keverted bajba. Szerinted mit szól majd a barátnője?

- Nem tudom!! – sírva rohantam el valahova, ahol senki nem talál meg. Apának már megint igaza volt, remélem Sebi nem haragszik rám.

Barátságnak indult..- 5.rész

Másnap suli után találkoztam Chrisszel egy kávézóban. Lélekben már felkészültem a szakításra.. legalábbis azt hittem.. Amikor beléptem már a torkomban dobogott a szívem.

- Szia! – láttam meg őt egy hatalmas csokor virággal a kezében.

- Szia Drágám! Ez a tiéd, ma járunk 1 éve – basszus ezt el is felejtettem. Én meg az „évfordulónkon“ akarok szakítani vele.

- Oh, hát… köszönöm – ezek után hogy szakítsak vele??

- Elfelejtetteeed? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Hát…tudod, most minden összejött, suli, meg nem is voltam itthon. Sajnálom! – néztem magam elé lehajtott fejjel.

- Oké, hagyjuk! Leülünk?

- Aha.

- Meg akartál valamit beszélni, nem? – gyorsan találjak ki valamit…

- Én? Nem is emlékszem rá…- semmi nem jutott az eszembe -, biztos nem volt fontos – á, dehogy!

Még beszélgettünk kicsit, de már nem nagyon bírtam, ezért elmentem haza tanulásra hivatkozva, arra könnyű fogni mindent…

Az egész hét egyhangúan telt, suli, aztán haza. Próbáltam lerázni Christ, de nem nagyon sikerült, mert egy suliba járunk, meg mégiscsak járunk… még mindig.

Pénteken ott aludtam Ashnél, hogy tudjunk már beszélgetni. Elmeséltem neki, hogy szereztem egy új barátot, Sebit, meg azt is, hogy szakítani akarok Chrisszel, de valahogy nem akar sikerülni.

- De Lina! Szerintem ezt ne húzd! Csak rosszul érzed magad miatta. Ő meg majd túléli.

- De virágot hozott, meg ezen a héten olyan kedves volt, nem volt szívem otthagyni. Nem is tudod elképzelni milyen nehéz.

- Lehet nem, de nekem is volt már barátom, és tudom, hogy nem jó, ha vele maradok, és nem szeretem.

- Majd, ha hazajöttem vagy nem tudom. Nem akarom megbántani!

- Hm..- kezdett el gondolkodni. – számoljuk csak ki, hogy ő hányszor bántott már még, vagy hányszor okozott neked fájdalmat? Lássuk csak.. ott volt a szilveszter, amikor annyit ivott, hogy nem bírt megállni a saját lábán, és elmondott fűnek, fának..

- De.. –akartam volna elkezdeni, de ő intett, hogy most ne.

- Aztán az én vállamon sírtad ki magad, hogy milyen egy szemét. Itt most nem azt akarom mondani, hogy baj, mert én mindig itt vagyok, ha beszéni akarsz, de neked okozott fájdalmat.. emlékszel? –itt csak bólintottam, mer tudtam, hogy mit akar mondani. – azt mondtad szakítasz vele, de te rögtön a nyakába ugrottál egy csokor miatt, ahogy most is. Lehet érzi, hogy baj van, és ezzel akar meghatni.

- Lehet észrevette, hogy fura vagyok…

- De vegyük csak tovább. A szülinapodon sem ivott keveset, és amilyen cirkuszt csinált… Minden csajjal táncolt, ami még nem is lenne baj, ha nem tapizta volna le az összes lányt. Amikor te táncoltál egy fiúval, mert megelégelted ezt, még te voltál a liba, aki nem bír magával.. de te ezt is megbocsájtottad.. mikor nyitod már ki a szemed, hogy csak kihasznál? Csak akkor kellesz neki, amikor nincs más? És amikor már felnyílna a szemed, egy virággal akar elintézni mindent, és ez neked még jó is. Lina, vedd már észre magad! – ennél a pillanatnál már nem bírtam tovább, síri kezdtem. Tudom, hogy ezeket azért mondja, mert nekem így lesz jó, de én nem vagyok olyan erős, mint ő.

- Holnap beszélek vele, ígérem!

Ezek után már nem beszéltünk, bár hallottam, hogy még nem alszik, de nyugalomra volt szükségem, és ezt ő is tudta.

Reggel úgy döntöttünk elmegyünk shoppingolni. Egész estig elhúzódott, de nem is eredménytelenül: az autóm csomagtartója tele volt táskákkal. Otthon fáradtan beledőltem az ágyba. Reggel irtó fáradtan keltem. Megállapítottam, hogy iszonyú ruhában aludni. :D

Lent találkoztam apával, akit elkezdtem győzködni, hogy mehessek el vele holnap. Most nem sikerült. Rögtön, hogy suli, meg tanulj csak. Elegem van! Végül is péntekben egyeztünk meg. A kettes géppel indulok. Felmentem a szobámba összepakolni, amikor eszembe jutott, hogy elhívjam Ashleyt. Gyorsan hívtam is.

- Szia Ashley! Csak azért hívlak, hogy nem e lenne kedved eljönni velem pénteken Ausztráliába. A kettes géppel indulok.

- Ezt most komolyan mondod? Hogyne lenne kedvem!

- De jó! Akkor szólok apának. Nem kell legalább egyedül utaznom.

- Csak ezért kellek?? Akkor nem is megyek! – vágta be a durcit.

- Jaj, te kis zizi, dehogy! Csak abból is jó, meg, hogy majd találkozhatsz Lewisszal, remélem.

- Az nagyon jó is lenne…

- Ne álmodozz, majd csak, ha letetted! Szia.

- Jól van, teeee! Helóó!

Futás le az emeletről a nappaliba apuhoz.

- Apaaa! – kiabáltam már a lépcsőn.

- Igen?

- Csak azt akarom kérdezni, hogy Ashley is eljöhet velem? Akkor nem kéne magam utaznom. Légysziii! - *kiskutyaszemek*

- Nem tudom… nem biztos, hogy lesz jegy. Hamarabb is mondhattad volna.

- De apa! Már szóltam neki!

- Na, most már így állunk? Csak úgy hívsz akárkit magaddal? Azért mert megengedtem, hogy TE el gyere, nem kell az egész várost elhívni.

- Ő nem akárki, Ő a legjobb barátnőm! Hm! Légyszii!

- Jó, majd valahogy szerzek jegyet.

- Köszi! Annyira imádlak, ugye tudod?

- Hát… nem mindig mutatod ki…

- Apuuuuu!

Mostmár teljes a boldogságom. Már beszéltem Sebivel is, és azt mondta, ha nem lesz dolga, kijön értünk a reptérre. Imádom… :D

Barátságnak indult..- 4.rész

Itt van még egy rész Szabus kedvéért :) Ha kapok pár komit, akkor ma vagy holnap teszek fel még egyet :) Várom a kritikákat, nagyon kíváncsi vagyok rá,mert eddig nem nagyon komiztatok..

Amíg elértünk a sétálóutcához végig belém volt karolva. Amikor odaértünk elengedett, mert meglátott egy helyes kutyust, és már olvadt is. Pont, mint én. Egy helyes kis máltai volt. Én is lehajoltam, és elkezdtem simogatni. Amikor már eléggé félt tőlünk a kutyus, és a gazdája is furán nézett ránk, inkább mentünk nézelődni az üzletekben. Nem nagyon voltak nekem való üzletek. Csupa alkalmi ruha. Én inkább a sportosat szeretem, igaz, ha valahova megyünk, felveszem, de nem vagyok az a blúzos típus. Megláttam egy fagyisbódét, kéérek! :D

- Sebi, ugye veszünk fagyit? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Persze! Ki nem hagynám!

- Jó napot! Kérek szépen egy almásat és egy citromosat! Köszönöm.

- Én pedig mentásat és meggyeset kérek! Köszönöm.

Sétáltunk tovább, de nekem nagyon megtetszett az a mentás fagyi.

- Ugye lophatok egy kis mentát? – villantottam egy kis mosolyt.

- De csak, ha én is almásat!

- Tessék! – azzal lopkodtunk kicsit.

- Nézd azt az üzletet! Oda menjünk be! Én biztos bemegyek! – flegmultam kicsit.

- Oké, de csak, ha veszel valamit!

- Én? – tátogtam ott. – El tudod képzelni rólam, hogy ÉN ne vegyek semmit??

- Jó, igazad van. Bocsi...- és kinevet… Szörnyű!

Amúgy itt egy sportüzletről volt szó, ahol imádok lenni. Bementünk és azonnal megakadta szemem egy tök jó pólón. Egy rózsaszín O´neil-os hosszúujjú kapucnis felső volt. Kicsit csodálkoztam, hogy itt ilyet is árulnak, amikor itt mindig meleg van, de biztos a turisták miatt. Gyorsan bevonultam a fülkébe megpróbálni. Nagyon tetszett, és nem is állt rosszul rajtam, de ezen nincs minek jól állni.

- Ezt megveszem! – jelentettem ki, Sebi csak nevetett. – Most mi van? Ne nevess, mert nem tudom, mit csinálok veled! – próbáltam holt komolyan mondani, kicsit sikerült is.

- Akkor fizessünk vagy esetleg még valamit?

- Most nem. Nem vásárolni jöttem, de te?

- Nekem ilyet nem lehet, csak Pumát. Hagyd, majd én megveszem neked!

- Dehogy! Van pénzem!

- Nem is azért. Lesz emléked rólam – mosoly…

- Akkor, köszönöm – nyomtam egy puszit az arcára.

Lassan elindultunk visszafelé. Holnap irány haza! Kicsit szomorú vagyok, mert Sebivel nagyon jóban lettünk. Otthon nem voltam még egy fiúval sem ilyen jóban, nem tartottam lehetségesnek, hogy fiú és lány között barátság legyen, de lehet most ezt átértékelem… Kitudja… Kicsit elgondolkodtunk mindketten, így összerezzentem, amikor megcsörrent a telefonom. Chris volt az.

- Szia!

- Szia Kicsim! Mikor jössz haza?

- Holnap azt hiszem, a kettes géppel

- Akkor holnap már találkozunk?

- Nem hiszem, fáradt leszek… Tudod nem rövid az út.

- Akkor másnap valamikor ebéd után?

- Okéé. Akkor jó lesz, úgy is beszélni akartam veled.

- Jól van, de most is mondhatod.. – hagyta levegőben a mondatot.

- Nem, majd személyesen. Sziaa.

- Hát, jó. Te tudod. Szeretlek!

- Én is! – valahogy nehezemre esett kimondani.

Kicsit el is szomorodtam. De már pár nap múlva vége. Szerencsére!

Sebi is észrevette, de nem szól, csak mentünk tovább, érezte, hogy most ezt nem kell megbeszélnünk. A szállodában, megint odakísért a szobámhoz, puszi, és mentem be. Apa már aludt így próbáltam minél halkabban menni, de ez valahogy nekem sosem sikerül, és mindig ilyenkor botlok el valamiben. Most is! A saját lábamban… De szerencsére apa nem ébredt fel. Gyorsan lezuhanyoztam, majd irány a pihe-puha ágyikóm. Gyorsan el is aludtam. Reggel apa keltegetett, hogy már kilenc óra, és pakolnom kéne.
- Oké, oké, kelek! Hozol nekem fel valami kaját?

- Persze, sietek!

- Kössz!

Gyorsan nekiálltam pakolni, amivel gyorsan végeztem is, így volt időm elbúcsúzni mindenkitől. Mindenki meg volt, csak épp Sebike nem. Elindultam a keresésére. Meg is találtam az egyik eldugott helyen volt. Elkezdtem kiabálni, hogy Sebii, Sebii. Elkezdett csitítani, és csak akkor láttam, hogy telefonál. Hopsz! Csak annyit tudtam elkapni, hogy:

- Nyugi Hanna! Ő csak Christian lány! … Nem, hogy gondolsz rólam ilyet?? .... Otthon beszélünk. Szia!

- Sajnálom! – néztem rá nagyon bocsánatkérőn.

- Semmi baj, majd elintézem.

- Csak, jöttem elbúcsúzni…

- Oké, de ugye jössz legközelebb is?

- Még nem tudom. Apán és a sulin függ. Apát meg tudom puhítani, de ha tesznek be nekem vizsgákat, akkor nem nagyon hiszem, hogy itt fogok tudni rá készülni, vagyis kizárt, hogy fogok tudni.. inkább így mondom. Majd meglátjuk… de nekem lassan kéne mennem, mert lekéssük a gépet. Szia! – megöleltem, plussz két puszi.

- Szia! Jó tanulást!

- Már amennyire az jó lehet… - motyogtam magamban.

Sietnünk kellett, hogy elérjük a gépet, de sikerült, már csak ránk vártak.

Aludtam egy jót az út, így nem voltam fáradt otthon, de azért nem hívtam Chrisnek. Azt majd holnap… Már előre félek…

Barátságnak indult..- 3.rész

Leültem a tv elé, és vártam apát. Egyszer csak megcsörren a telefonom. Apa volt az.

- Szia apa! Gratulálok!

- Szia Kicsim! Gyere le a bárba, itt van az egész csapat. Kicsit örülünk az első helynek.

- Oké. Indulok!

Gyorsan lefutottam a bárba, ahol a Red Bull csapata elég hangos volt, de hát mit várjunk apám csapatától? :D Gyorsan gratuláltam mindenkinek, majd ittam velük egy pohár pezsgőt. Elkezdtek beszélgetni a holnapi futamról, amit nagyon reméltünk, hogy Sebi megnyer, és Webber feljön legalább a 4. helyre. 11 után mentem fel a szobámba, mert már nem akartam hallgatni a vicceiket, amiket már 100-szor elmondtak. Gyorsan letusoltam, majd irány az ágy, hisz holnap nagy napnak nézünk elébe. Reggel 9-kor szólt az órám, amit sikeresen a falhoz dobtam. Utálok korán kelni. Főleg vasárnap. Apa gyorsan odafutott hozzám, hogy mi ez a csörömpölés. Nevetve látta az újabb áldozatom, mert már nem először teszem ezt. Majdnem minden héten új órát kell vennem. Ezért nem telefonra kelek. :D Gyorsan rendbe szedtem magam vettem egy kalácsot és mentem ki a pályára. Igaz a futam csak délben kezdődik, mentem láb alatt lenni.

- Szia Tony! Hát te itt? – láttam mega legkedvesebb unokatesóm.

- Szia Lina! Apád végre elhozott? Rég találkoztunk- ölelt meg.

- Ne tudd meg milyen nehéz volt bejutni ide apám miatt. És, hogy megy a zenélés? Imádom, a legújabb számod folyton csak azt hallgatom.

- Ennek örülök. Majd hozok neked cd-t is.

- Köszi. Jössz velem nézni a versenyt? Közben majd mesélsz.

- Persze gyere- azzal átkarolt és együtt sétáltunk a paddockban. Közben nagyon sokat beszélgettünk, elmondta az egész évét, és hogy miért nem látogatott meg. A boxban találkoztunk Sebivel, aki épp tanácskozott a mérnökével, de miután befejezte odajött hozzánk.

- Sziasztok!

- Szia, ő itt Tony- mutattam be neki.

- Örvendek Sebastian Vettel. De itt mindenki csak Sebinek hív.

- Akkor szia Sebi. Gratulálok a tegnapi teljesítményhez! Remélem ma is olyan jó leszel!

- Majd igyekszem. De én most megyek, mert még megbeszélések várnak rám- vágott egy kis grimaszt, amin elmosolyodtam.

Tonyval úgy döntöttünk, hogy inkább a lelátóról nézzük a futamot, bár az volt minden vágyam, hogy ott nézhessem, de majd legközelebb. Az én Tonymnak mindent..

- Szerinted Sebi nyeri meg? – kérdeztem meg, amikor már a 10. körnél volt, és ő vezetett.

- Jó esélyei vannak rá, de ne kiabáljuk el.

Mintha Tony érezte volna.. Pár körrel később Sebi motorjának valami baja lett, és az egyenesben leelőzte őt Alonso, majd Massa is. Később Hamilton is utolérte. Szerencsére Rosbergnek már nem sikerült. A verseny végekor láttam rajta a csalódottságot, de nem mehettem oda hozzá, mert a lelátón voltunk. Amikor már kicsit elfogyott a tömeg megpróbálkoztuk átverekedni magunkat a tömegen. Bent a boxban elkezdtem keresni Sebastiant. Épp apával beszélgetett. Gyorsan odamentem hozzá.

- Szia! Nagyon jó voltál ám, és nem te tehetsz róla.

- Köszi. Tudom. De ez akkor is nagyon rossz – mondta nagyon letört hangon.

- De mit vagy úgy oda? Ez csak az első volt, és negyedik hely nagyon jó! – próbáltam egy kis életet önteni belé.

- De első is lehettem volna…

- Ááá! Téged nem lehet vigasztalni! Menj zuhanyozni, aztán megyünk sétálni, attól biztos megnyugszol. A büfénél várlak, de siess!

- Oké. Oké!

Odamentem a pulthoz és kértem magamnak egy pohár narancslevet, leültem, és vártam Sebit. Közben azon gondolkodtam, hogy ma merre menjünk sétálni. Azt hallottam, hogy van itt egy jó kis sétálóutca, ahol este is nyitva van minden. Lehet, elnézünk majd arra. Csak Sebin múlik, mit akar. Bár szerintem ő egész este azt akarná ecsetelgetni, hogy mi lett volna ha, meg hogy jobban kellett volna figyelnie, és így tovább...

Ahogy így elmerültem a gondolataimban, észrevettem, hogy Sebi már itt ül előttem és engem néz. Hirtelen összerezzentem.

- Hát te? Mikor jöttél ide?

- Az előbb, csak te nagyon elgondolkodtál…

- Csak azon, hogy van itt egy sétálóutca, ahol este is nyitva vannak az üzletek. Szerintem ma oda menjünk. Mit szólsz hozzá?

- Nekem tök mindegy. Csak ne a futamra gondoljak.

- Akkor indulhatunk?

- Hát persze! – átkarolta a vállam és indultunk neki a városnak.

Barátságnak indult..- 2.rész

Kicsit letörtem a szakítás miatt, mert már majdnem 1 éve együtt voltunk, de ha már nem szeretem, nincs mit tenni. Este apa is hazaért és rögtön észrevette, hogy valami baj van. Elmondtam neki, hogy szakítani fogok Chrisszel. Nem mutatott sok együttérzést, mert nem nagyon szerette, de apa senkit sem kedvel, aki fiú és velem van. Inkább elmentem fürdeni, remélve, hogy ettől jobban leszek. Picit meg is nyugodtam, majd leültem a tv elé. Találtam egy jó filmet, amin 10 perc múlva el is aludtam…

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. A tegnapi idegesség megtette a hatását. Gyorsan hívtam a recepcióra, hogy nem e tudnának nekem hozni valamit fajfájásra. Azt mondták nem tartanak gyógyszert... Szuper! Lementem reggelizni, sajnos magam, mert apa már elment valahova. Nem volt semmi étvágyam, így ittam egy forró mézes teát. Reggeli közben odajött hozzám Sebastian.

- Szia!

- Hello! Gyere, nyugodtan ülj le!

- Köszi. Nem mész ki ma a pályára?

- Nem hiszem, nagyon fáj a fejem. Inkább pihenek. Neked meg már nem kéne ott lenned?

- Ma már szabad vagyok!

- De jó neked, igaz én is. De azt hiszem, tanulok kicsit. Nem könnyű a fősuli…

- És délután nem lenne kedved eljönni valamerre sétálni?

- De, lenne – fülig érően mosolyogtam -, akkor majd gyere be értem. Apával vagyok egy szobán. Én most megyek akkor tanulni. Szia!

- Oké. A 197-es szoba, ugye?

- Igen!

- Akkor, szia!

Délig tanultam is, majd lementem ebédelni. Még mindig nem volt nagy étvágyam, de azért erőltettem magamba valamit. Leültem és olvasgattam a neten, hogy teljen az idő. Már három óra felé járt, amikor kopogtak. Gondoltam, hogy Sebi az, így már rögtön vittem a táskám. Jól is gondoltam, ő volt az.

- Szia! Amúgy hova megyünk?

- Szia! Hát én nem tudom, csak sétálunk, és aztán majd jön. Úgy jó?

- Persze! Nekem mindegy, csak kérdeztem, hogy mégis mire számíthatok – nevettem picit. :D – Csak ne unatkozzunk.

- Nyugi, azt biztos nem fogunk-, hogy bír végig mosolyogni? :D.. Ezen én is már csak mosolyogtam.

Sétálgattunk, beszélgettünk. Sok mindent elmondott magáról. Kiderült, hogy retteg az egerektől. Ezen már csak nevetni tudtam. Igaz én a pókoktól félek, de én mégiscsak lány vagyok. :D kicsit elmerültem a gondolataimban, és sikerült beleléptem egy lyukba. Jól seggre is estem, de úgy, hogy a lábaim is kitudja merre álltak. Nem bírtam fel állni annyira nevettem. Sebi segítségével, azért sikerül, de neki is más potyogtak a könnyei a nevetéstől. A kis incidens után beültünk egy cukrászdába sütire. Ettem egy tiramisut, Sebi meg egy dobosat. Itt is sokat beszélgettünk és előkerült a pasi téma. Meg is mondtam, hogy van barátom, de azt nem, hogy most készülök vele szakítani, ennyire még nem vagyunk jóban.

- Nekem is van, Hanna, Szeretem őt, de én nem akarok vele komoly kapcsolatot, ő pedig, már hosszú távra tervez. Ezért szoktunk veszekedni is – ezt kicsit már szomorúan mondta, biztos bántja őt.

- Nálunk is ez a probléma, de nem én akarok komolyat. Vagy lehet, akarnék, de nem vele – végül elmondtam – Nem indulunk még vissza? Még kéne ma tanulnom.

- De, persze mehetünk, csak még fizetek.

Visszaérve a szobám előtt adtam neki egy puszit, majd bementem. Megbeszéltük, hogyha lesz időnk ismét elmegyünk valahová. Apa már otthon volt. Kicsit mérges volt, amiért nem szóltam neki, hogy elmegyek, de amikor megmondtam, hogy Sebivel voltam, kicsit megnyugodott. Tízig bírtam a tanulást utána lefürödtem és mentem is az ágyba. Reggel délben keltem, rendesen ki is aludtam magam, de úgy döntöttem, már nem megyek le, inkább nézem a tv-ből. Nagyon szurkoltam a csapatnak és jó helyet is értek el. Vettel az 1. lett, aminek nagyon örültem, Webber pedig a 6. Első versenyen szerintem jó eredmény. Gyorsan rendbe is szedtem magam és elindultam gratulálni a csapatnak. Apát nem találtam sehol így csak sétálgattam, hátha látok valakit. Találkoztam is Markkal. Mondtam neki, hogy nagyon ügyes volt, de nem volt megelégedve, azért megértem. Elköszöntem Marktól, és sétálgattam tovább. Valakit hallottam, hogy mögöttem lépked, hátranéztem és a győztes volt. Vigyorgott, mint a tejbe tök. Megöleltem a győzelméért, de sajnos neki is mennie kellett. Engem mindenki itt hagy? Inkább felmentem a szobámba és ott vártam meg apát.