2010. augusztus 31., kedd

Barátságnak indult..- 3.rész


Leültem a tv elé, és vártam apát. Egyszer csak megcsörren a telefonom. Apa volt az.

- Szia apa! Gratulálok!

- Szia Kicsim! Gyere le a bárba, itt van az egész csapat. Kicsit örülünk az első helynek.

- Oké. Indulok!

Gyorsan lefutottam a bárba, ahol a Red Bull csapata elég hangos volt, de hát mit várjunk apám csapatától? :D Gyorsan gratuláltam mindenkinek, majd ittam velük egy pohár pezsgőt. Elkezdtek beszélgetni a holnapi futamról, amit nagyon reméltünk, hogy Sebi megnyer, és Webber feljön legalább a 4. helyre. 11 után mentem fel a szobámba, mert már nem akartam hallgatni a vicceiket, amiket már 100-szor elmondtak. Gyorsan letusoltam, majd irány az ágy, hisz holnap nagy napnak nézünk elébe. Reggel 9-kor szólt az órám, amit sikeresen a falhoz dobtam. Utálok korán kelni. Főleg vasárnap. Apa gyorsan odafutott hozzám, hogy mi ez a csörömpölés. Nevetve látta az újabb áldozatom, mert már nem először teszem ezt. Majdnem minden héten új órát kell vennem. Ezért nem telefonra kelek. :D Gyorsan rendbe szedtem magam vettem egy kalácsot és mentem ki a pályára. Igaz a futam csak délben kezdődik, mentem láb alatt lenni.

- Szia Tony! Hát te itt? – láttam mega legkedvesebb unokatesóm.

- Szia Lina! Apád végre elhozott? Rég találkoztunk- ölelt meg.

- Ne tudd meg milyen nehéz volt bejutni ide apám miatt. És, hogy megy a zenélés? Imádom, a legújabb számod folyton csak azt hallgatom.

- Ennek örülök. Majd hozok neked cd-t is.

- Köszi. Jössz velem nézni a versenyt? Közben majd mesélsz.

- Persze gyere- azzal átkarolt és együtt sétáltunk a paddockban. Közben nagyon sokat beszélgettünk, elmondta az egész évét, és hogy miért nem látogatott meg. A boxban találkoztunk Sebivel, aki épp tanácskozott a mérnökével, de miután befejezte odajött hozzánk.

- Sziasztok!

- Szia, ő itt Tony- mutattam be neki.

- Örvendek Sebastian Vettel. De itt mindenki csak Sebinek hív.

- Akkor szia Sebi. Gratulálok a tegnapi teljesítményhez! Remélem ma is olyan jó leszel!

- Majd igyekszem. De én most megyek, mert még megbeszélések várnak rám- vágott egy kis grimaszt, amin elmosolyodtam.

Tonyval úgy döntöttünk, hogy inkább a lelátóról nézzük a futamot, bár az volt minden vágyam, hogy ott nézhessem, de majd legközelebb. Az én Tonymnak mindent..

- Szerinted Sebi nyeri meg? – kérdeztem meg, amikor már a 10. körnél volt, és ő vezetett.

- Jó esélyei vannak rá, de ne kiabáljuk el.

Mintha Tony érezte volna.. Pár körrel később Sebi motorjának valami baja lett, és az egyenesben leelőzte őt Alonso, majd Massa is. Később Hamilton is utolérte. Szerencsére Rosbergnek már nem sikerült. A verseny végekor láttam rajta a csalódottságot, de nem mehettem oda hozzá, mert a lelátón voltunk. Amikor már kicsit elfogyott a tömeg megpróbálkoztuk átverekedni magunkat a tömegen. Bent a boxban elkezdtem keresni Sebastiant. Épp apával beszélgetett. Gyorsan odamentem hozzá.

- Szia! Nagyon jó voltál ám, és nem te tehetsz róla.

- Köszi. Tudom. De ez akkor is nagyon rossz – mondta nagyon letört hangon.

- De mit vagy úgy oda? Ez csak az első volt, és negyedik hely nagyon jó! – próbáltam egy kis életet önteni belé.

- De első is lehettem volna…

- Ááá! Téged nem lehet vigasztalni! Menj zuhanyozni, aztán megyünk sétálni, attól biztos megnyugszol. A büfénél várlak, de siess!

- Oké. Oké!

Odamentem a pulthoz és kértem magamnak egy pohár narancslevet, leültem, és vártam Sebit. Közben azon gondolkodtam, hogy ma merre menjünk sétálni. Azt hallottam, hogy van itt egy jó kis sétálóutca, ahol este is nyitva van minden. Lehet, elnézünk majd arra. Csak Sebin múlik, mit akar. Bár szerintem ő egész este azt akarná ecsetelgetni, hogy mi lett volna ha, meg hogy jobban kellett volna figyelnie, és így tovább...

Ahogy így elmerültem a gondolataimban, észrevettem, hogy Sebi már itt ül előttem és engem néz. Hirtelen összerezzentem.

- Hát te? Mikor jöttél ide?

- Az előbb, csak te nagyon elgondolkodtál…

- Csak azon, hogy van itt egy sétálóutca, ahol este is nyitva vannak az üzletek. Szerintem ma oda menjünk. Mit szólsz hozzá?

- Nekem tök mindegy. Csak ne a futamra gondoljak.

- Akkor indulhatunk?

- Hát persze! – átkarolta a vállam és indultunk neki a városnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése