Barátságnak indult..- 5.rész

Másnap suli után találkoztam Chrisszel egy kávézóban. Lélekben már felkészültem a szakításra.. legalábbis azt hittem.. Amikor beléptem már a torkomban dobogott a szívem.

- Szia! – láttam meg őt egy hatalmas csokor virággal a kezében.

- Szia Drágám! Ez a tiéd, ma járunk 1 éve – basszus ezt el is felejtettem. Én meg az „évfordulónkon“ akarok szakítani vele.

- Oh, hát… köszönöm – ezek után hogy szakítsak vele??

- Elfelejtetteeed? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Hát…tudod, most minden összejött, suli, meg nem is voltam itthon. Sajnálom! – néztem magam elé lehajtott fejjel.

- Oké, hagyjuk! Leülünk?

- Aha.

- Meg akartál valamit beszélni, nem? – gyorsan találjak ki valamit…

- Én? Nem is emlékszem rá…- semmi nem jutott az eszembe -, biztos nem volt fontos – á, dehogy!

Még beszélgettünk kicsit, de már nem nagyon bírtam, ezért elmentem haza tanulásra hivatkozva, arra könnyű fogni mindent…

Az egész hét egyhangúan telt, suli, aztán haza. Próbáltam lerázni Christ, de nem nagyon sikerült, mert egy suliba járunk, meg mégiscsak járunk… még mindig.

Pénteken ott aludtam Ashnél, hogy tudjunk már beszélgetni. Elmeséltem neki, hogy szereztem egy új barátot, Sebit, meg azt is, hogy szakítani akarok Chrisszel, de valahogy nem akar sikerülni.

- De Lina! Szerintem ezt ne húzd! Csak rosszul érzed magad miatta. Ő meg majd túléli.

- De virágot hozott, meg ezen a héten olyan kedves volt, nem volt szívem otthagyni. Nem is tudod elképzelni milyen nehéz.

- Lehet nem, de nekem is volt már barátom, és tudom, hogy nem jó, ha vele maradok, és nem szeretem.

- Majd, ha hazajöttem vagy nem tudom. Nem akarom megbántani!

- Hm..- kezdett el gondolkodni. – számoljuk csak ki, hogy ő hányszor bántott már még, vagy hányszor okozott neked fájdalmat? Lássuk csak.. ott volt a szilveszter, amikor annyit ivott, hogy nem bírt megállni a saját lábán, és elmondott fűnek, fának..

- De.. –akartam volna elkezdeni, de ő intett, hogy most ne.

- Aztán az én vállamon sírtad ki magad, hogy milyen egy szemét. Itt most nem azt akarom mondani, hogy baj, mert én mindig itt vagyok, ha beszéni akarsz, de neked okozott fájdalmat.. emlékszel? –itt csak bólintottam, mer tudtam, hogy mit akar mondani. – azt mondtad szakítasz vele, de te rögtön a nyakába ugrottál egy csokor miatt, ahogy most is. Lehet érzi, hogy baj van, és ezzel akar meghatni.

- Lehet észrevette, hogy fura vagyok…

- De vegyük csak tovább. A szülinapodon sem ivott keveset, és amilyen cirkuszt csinált… Minden csajjal táncolt, ami még nem is lenne baj, ha nem tapizta volna le az összes lányt. Amikor te táncoltál egy fiúval, mert megelégelted ezt, még te voltál a liba, aki nem bír magával.. de te ezt is megbocsájtottad.. mikor nyitod már ki a szemed, hogy csak kihasznál? Csak akkor kellesz neki, amikor nincs más? És amikor már felnyílna a szemed, egy virággal akar elintézni mindent, és ez neked még jó is. Lina, vedd már észre magad! – ennél a pillanatnál már nem bírtam tovább, síri kezdtem. Tudom, hogy ezeket azért mondja, mert nekem így lesz jó, de én nem vagyok olyan erős, mint ő.

- Holnap beszélek vele, ígérem!

Ezek után már nem beszéltünk, bár hallottam, hogy még nem alszik, de nyugalomra volt szükségem, és ezt ő is tudta.

Reggel úgy döntöttünk elmegyünk shoppingolni. Egész estig elhúzódott, de nem is eredménytelenül: az autóm csomagtartója tele volt táskákkal. Otthon fáradtan beledőltem az ágyba. Reggel irtó fáradtan keltem. Megállapítottam, hogy iszonyú ruhában aludni. :D

Lent találkoztam apával, akit elkezdtem győzködni, hogy mehessek el vele holnap. Most nem sikerült. Rögtön, hogy suli, meg tanulj csak. Elegem van! Végül is péntekben egyeztünk meg. A kettes géppel indulok. Felmentem a szobámba összepakolni, amikor eszembe jutott, hogy elhívjam Ashleyt. Gyorsan hívtam is.

- Szia Ashley! Csak azért hívlak, hogy nem e lenne kedved eljönni velem pénteken Ausztráliába. A kettes géppel indulok.

- Ezt most komolyan mondod? Hogyne lenne kedvem!

- De jó! Akkor szólok apának. Nem kell legalább egyedül utaznom.

- Csak ezért kellek?? Akkor nem is megyek! – vágta be a durcit.

- Jaj, te kis zizi, dehogy! Csak abból is jó, meg, hogy majd találkozhatsz Lewisszal, remélem.

- Az nagyon jó is lenne…

- Ne álmodozz, majd csak, ha letetted! Szia.

- Jól van, teeee! Helóó!

Futás le az emeletről a nappaliba apuhoz.

- Apaaa! – kiabáltam már a lépcsőn.

- Igen?

- Csak azt akarom kérdezni, hogy Ashley is eljöhet velem? Akkor nem kéne magam utaznom. Légysziii! - *kiskutyaszemek*

- Nem tudom… nem biztos, hogy lesz jegy. Hamarabb is mondhattad volna.

- De apa! Már szóltam neki!

- Na, most már így állunk? Csak úgy hívsz akárkit magaddal? Azért mert megengedtem, hogy TE el gyere, nem kell az egész várost elhívni.

- Ő nem akárki, Ő a legjobb barátnőm! Hm! Légyszii!

- Jó, majd valahogy szerzek jegyet.

- Köszi! Annyira imádlak, ugye tudod?

- Hát… nem mindig mutatod ki…

- Apuuuuu!

Mostmár teljes a boldogságom. Már beszéltem Sebivel is, és azt mondta, ha nem lesz dolga, kijön értünk a reptérre. Imádom… :D