Neked! :)♥

Barátságnak indult..- 7.rész

Kedvenc Tesókámnak, Szabusnak ajánlom ezt a részt, születésnapja alkalmából! :) Szeretleek!

És mindenkinek jó szórakozást szeretnék hozzá kívánn! ..lenne még valami.. a kommentelők száma nagyon elfogyott.. nem a kommentek miatt vezetem a blogot, de nagyon örülnék egy kis kritikának.. :)

Amikor odaértünk sikerült megnyugodnom, visszamentem a boxba, és úgy döntöttek, onnan nézem a futamot. Felületem a pultra, hoztam ásványvizet, és néztem az eseményeket. Egyszer csak megláttam Sebit, és épp felém tartott.

- Nézd, Sebi, nagyon sajnálom azt a cikket. Nem kellett volna futnom utánad.. vagy nem tudom.. tényleg sajnálom.. Hanna hogy reagált?

- Nem a te hibád! Ennek így kellett történnie – simította meg az arcom. – Hanna csomagol – nézett a távolba, de a szemeiben nem láttam szomorúságot, csak csalódottságot.

- Miattam? – tettem fel kétségbeesetten a kérdést.

- Hát.. részben miattad is. De ha nem érti meg, hogy nincs közöttünk semmi, akkor nagyon sajnálom. Nem kell nekem egy féltékeny liba! – csattant ki.

- Nyugi, azért őt is meg lehet érteni… lehet, én sem hinnék a pasimnak, ha látnám egy újságban a képét, ahol egy csaj rajta fekszik… Beszéljek vele?

- Nem kell. Ennek itt most vége. Már amúgy sem volt a régi. Azt hiszem, nekem már más kell – azzal magához ölelt, és megcsókolt.

Nem tudtam hova tenni… jó érzés volt, de nem csókoltam vissza. A csók után mélyen a szemembe nézett. Nem értette, mi a bajom. Én sem. Kibontakoztam az öleléséből, és elfutottam. Nem tudom, mit kéne tennem. Ha most rögtön járnék vele, akkor menne megint a pletyka, hogy milyen kis ribanc vagyok, mert elvettem Sebit Hannától.. és így tovább. Nekem ilyenre nincs szükségem.

Már elkezdődött a futam, amikor visszamentem a boxba. Az egész versenyből semmire sem emlékszem, mert bár néztem, az agyam nem ott járt. Azon gondolkoztam, ha Sebi eddig is így érzett irántam, miért nem mutatta ki? Eleinte nagyon tetszett nekem, de megtudtam, hogy barátnője van, és szigorúan csak a barátja szerettem volna lenni. De így… nem tudom.

Már majdnem vége volt az interjúknak, amikor apa jött oda hozzám idegesen. Amikor elmondta, hogy mi történt én is ideges lettem. De nagyon. Kiderült, hogy anyának balesete volt. A városban valaki áthajtott a piroson, és ő pont ott volt. Neki hajtott az a vadállat. Apa már bérelt egy gépet, ami villámgyorsan hazavisz minket. A repülőn már alig bírtam magammal. Nem tudom, mi van anyával, és apa sem. Remélem nem esett semmi komoly baja. Istenem! És mi lesz, ha igen? Ezen idegeskedtem, amikor apa odajött és megölelt.

- Ne félj nem lesz semmi baj!

- Honnan tudod?

- Érzem – válaszolt határozottan.

Kicsit megnyugtattak apa magabiztos szavai, de még mindig féltem. Nagyon hosszú volt az út. Már sötét volt, mikor hazaértünk. Rögtön indultunk a kórház felé. Apa hajtott vagy 200-zal. Gyorsan ott is voltunk. Berohantunk a kórházba. A recepciónál egy élénkvörös hajú, első ránézésre kicsit mogorva nő ült.

- Jó estét! A feleségemet, Victoria Hornert nem rég hozták be, balesete volt.

- Kérem, foglaljon helyet, hívom az orvost.

- Köszönöm.

Nemsokára jött is az orvos. Itt már én szólaltam meg.

- Jól van anya? Ugye nincs semmi baj? Bemehetünk hozzá? – halmoztam el kérdésekkel.

- Nem történt semmi komoly baja, csak pár horzsolás – hatalmas kő esett le a szívemről.

- És bemehetünk hozzá?

- Igen, de még fáradt, nem rég ébredt fel.

- Nem fogjuk felizgatni, ígérem!

- Menjenek!

- Köszönjük!

Villámgyorsan futottam anya szobája felé. Ahogy megláttam anyát rögtön átöleltem.

- Szia anya! Ugye nincs semmi bajod? – tudom, hogy már mondta az orvos, de tőle is szerettem volna hallani.

- Nem, csak a fejem hasogat, és a kezem húzódott meg. Látod, mindig mondom neked, hogy kösd be magad?! Ha nem kötöttem volna be magam, lehet, már nem itt beszélgetnénk…

- Anya! Ne is mondj ilyeneket. Itt vagy, és ez a lényeg. Szeretlek! Annyira megijedtem, hogy elveszíthetlek – hátrafordultam, ahol apa állt. El is felejtettem. – itt hagylak titeket kettesben, úgyis telefonálnom kell.

Most jutott eszem, hogy kéne szólnom Seb-nek, hogy hazajöttem. Nem akartam vele beszélni, égy csak egy üzit írtam neki, amiben elmondtam, hol vagyok, mért, és mikor fogunk tudni beszélgetni.

Még mindig nem tudom, mi legyen velem és Sebivel. Szeretném jobban megismerni, és többet, mint barátságot, de nem tudom, ez lenne-e a helyes dolog.

Anyát másnap haza is engedték, de kikötötték, hogy ágyban kell maradnia.

Egyik reggel vittem fel anyának a reggelit a szobájába, és rászántam magam, hogy tanácsot kérjek tőle „Sebi-ügyben”.

- Kicsim, látszik rajtad, hogy nem közömbös számodra, és biztos, hogy ezzel ő is így van. Ne agyalj mindig azon, hogy „miért ne?”, gondolj arra, hogy boldog lehetnél már… Chris után lehetne egy boldog kapcsolatod

Tegnap egyébként szakítottam Chrisszel. Viszonylag könnyen ment. Csak megmondtam neki, hogy mit akarok, és megértette.

- De anya! Ott van Hanna is. Lehet, még összejönnének… mert csak miattam szakítottak.

- Szerinted Sebastiannak egy féltékeny nőre van szüksége, aki mellett nem lehet önmaga?

- Nem tudom… - néztem a padlót.

- Gondolj már végre magadra is! – emelte fel anya a hangját. – Arra gondolj, neked mi lenne a jó, és én tudom.

- A következő futamon beszélek Sebivel – mosolyodtam el.

Azaz egy hét múlva, addig össze kell szednem a gondolataimat.

Barátságnak indult..- 6.rész

Hamar eljött a péntek és indultunk a hatalmas bőröndökkel a reptérre. Anya vitt. Ő nem nagyon szokott kijönni, csak Európába, de ott sem mindenhova. Már annyira vártam, hogy ott legyünk, hogy el sem lehet képzelni. Végre a reptéren!

- Catalina, drágám, vigyázz magadra! – jött az anyai féltés, majd megölelt és elindultunk.

- Szia, Anya! Te is!

Végre felszállt a gép. Megint egy nagyon hosszú repülőút. Aludtam egyet, és arra keltem, hogy Ash ébresztget, mert már szállunk le. Kivettük a csomagjaim, majd kerestem az ismerős arcokat, aki esetleg elszállít. Meg is láttam Sebit. Azonnal odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam. Pördültünk egyet, majd letett. Bemutattam neki Ashleyt, utána elindultunk a hotelba.

- Mért nem jöttetek hamarabb? – tett fel egy elég könnyű kérdést.

- Apa!

- Gondolhattam volna – nevetett. – a tanulás fontosabb, ugye?

- Aha. De végül is itt vagyok, nem hogy annak örülnél.

- Örülök neki, de ha hamarabb jössz, még jobban örültem volna.

- Jól van, inkább a vezetésre figyelj!

- Nyugi, nem halunk meg! Egyelőre! – és fordított kicsit a kormányom.

- Ne viccelődj ezzel!

- Oké. Egyébként valakit be akarok neked mutatni – csillantak fel a szemei.

- Kit? – kíváncsiskodtam azonnal.

- Hannát, a barátnőmet – mondta kicsit félve.

- Hát.. öö.. okéé – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, nem tudom miért, de nem akartam megismerni. Inkább már többet nem szóltam..

Hamar oda is értünk, Ash-sel közös szobát kaptunk, ami jó nagy volt, és gyönyörű. Akkora ágyam volt, hogy öten is elfértek volna rajta. De ezért nem osztozom!

Este hozattunk föl magunknak egy tucat kaját, amit sikeresen el is fogyasztottunk, aztán teli hassal dőltünk az ágyba.

Reggel arra keltem, hogy valaki nyakon öntött vízzel. Ott tátogtam, hogy „MIÉRT??”. Persze Sebi volt az.

- Hétfőn mentek haza, és nem lesz alkalmam húsvétkor megönteni, így ma kaptál – öltötte ki rám a nyelvét.

- Teeeee! – kezdtem el futni utána.

Kimenekült a folyosóra, én meg futás utána. Az előcsarnokban sikerült elkapnom, de úgy, hogy ráugrottam, és elestünk, nem is bírtunk felkelni a nevetéstől. Pár újságíró sikeresen le is kapott minket, de nem nagyon érdekelt. Amikor eléggé kiröhögtük magunkat, elindultunk fel a szobába.

- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod?

- Én? Mit tettem? Hisz mondtam, hogy ez húsvétra vonatkozik!

- Mindjárt adok neked akkora húsvétot, hogy a fal adja a másikat! – kinevetett…- kinevetsz? Engeem?? Tudok verekedni, ne hidd, hogy nem!

- ÁÁ! Kegyelem!

- Kinevetsz? Akkor, szia! – nyújtottam rá nyelvet, és becsuktam a szobám ajtaját. Nem haragudtam rá, csak kicsit mérges voltam. RÁ sosem tudnék haragudni.

Ash-sel kimentünk a pályára, végre a boxból nézhettem az időmérőt. Még az időmérő előtt összefutottam Sebivel, aki épp Hannával volt. Oda is jöttek és bemutatta nekem Hannát. Ahogy észrevettem nem kedvelt meg, amivel én is ugyanígy voltam… valahogy nem szimpatikus nekem ez a lány. Olyan furán méregetett, de nem szólt semmit. Még azután sem, mikor Sebi otthagyta, hogy nézze velünk az időmérőt.

Reméltem, hogy Sebi jó helyről indul, mert a szabadedzéseken is jól teljesített. A végére már alig maradt körmöm, de mondhatni megérte, mert Sebi a második lett. Lehet megint kicsit morgós lesz miatta, de ebből még simán lehet első hely is. Amúgy az első Alonso lett, a harmadik Hamilton, majd Massa, az ötödik Button, utána pedig Webber. Mentem gratulálni Sebinek, amikor Apa megfogta a karom és berángatott az irodájába. Nem értettem mi baja van, de elég erősen fogott, és mérges is volt. Amikor bent voltunk ledobott egy újságot az asztalra.

- Ezt volnál szíves megmagyarázni?

- Mi ez? Jézusom! – a címlapon voltam, amikor Sebit kergettem, és elestünk. A főcím csupa nagybetűvel volt írva: “SEBASTIAN VETTEL, ÉS A CSAPATFŐNÖK LÁNYA VÉGRE LENCSEVÉGEN!“ a kép alatt elolvastam pár sort:

Már régóta sejtettük, hogy a kép fiatal között van valami, de eddig nem tudtuk bebizonyítani. Ez a kép mindent elárul.

Már azon voltam, hogy széttépem, de tudni akarta, mit írnak még:

Vajon mit szól ehhez Sebastian barátnője, Hanna? Vagy ő már a múlté? Csak így cserélgeti a lányokat a német pilóta? És ha ez történik Christian lányával is, milyen lesz ezek után a viszony a csapatfőnök és a pilóta között? ..kiderítjük..

Ezek után már nem bírtam tovább. Beledobtam a kukába.

- Na? Magyarázatot nem kapok?

- Apa, ugyan már! Szerinted ez igaz? Nem vagyunk együtt, ő csak a barátom, elmondtam volna, meg amúgy is, ha együtt is lennénk, akkor mi van? Már 19 éves vagyok, nem kell mindent megmagyaráznom! Nekem is lehet magánéletem – durciztam kicsit, de nem voltam mérges Apára, nagyon…

- Igen? Ne mondd! Az én házamban laksz, én fizetem a telefonszámlád, a főiskolád, a kocsi biztosítást, és a benzint. Ne mondd nekem, hogy nem tartozol magyarázattal! Azzal, hogy betöltötted a 18. éved, nem lettél felnőtt! Ezek a gyerekes dolgaid is azt bizonyítják! Ezzel is csak Sebastiant keverted bajba. Szerinted mit szól majd a barátnője?

- Nem tudom!! – sírva rohantam el valahova, ahol senki nem talál meg. Apának már megint igaza volt, remélem Sebi nem haragszik rám.

Barátságnak indult..- 5.rész

Másnap suli után találkoztam Chrisszel egy kávézóban. Lélekben már felkészültem a szakításra.. legalábbis azt hittem.. Amikor beléptem már a torkomban dobogott a szívem.

- Szia! – láttam meg őt egy hatalmas csokor virággal a kezében.

- Szia Drágám! Ez a tiéd, ma járunk 1 éve – basszus ezt el is felejtettem. Én meg az „évfordulónkon“ akarok szakítani vele.

- Oh, hát… köszönöm – ezek után hogy szakítsak vele??

- Elfelejtetteeed? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Hát…tudod, most minden összejött, suli, meg nem is voltam itthon. Sajnálom! – néztem magam elé lehajtott fejjel.

- Oké, hagyjuk! Leülünk?

- Aha.

- Meg akartál valamit beszélni, nem? – gyorsan találjak ki valamit…

- Én? Nem is emlékszem rá…- semmi nem jutott az eszembe -, biztos nem volt fontos – á, dehogy!

Még beszélgettünk kicsit, de már nem nagyon bírtam, ezért elmentem haza tanulásra hivatkozva, arra könnyű fogni mindent…

Az egész hét egyhangúan telt, suli, aztán haza. Próbáltam lerázni Christ, de nem nagyon sikerült, mert egy suliba járunk, meg mégiscsak járunk… még mindig.

Pénteken ott aludtam Ashnél, hogy tudjunk már beszélgetni. Elmeséltem neki, hogy szereztem egy új barátot, Sebit, meg azt is, hogy szakítani akarok Chrisszel, de valahogy nem akar sikerülni.

- De Lina! Szerintem ezt ne húzd! Csak rosszul érzed magad miatta. Ő meg majd túléli.

- De virágot hozott, meg ezen a héten olyan kedves volt, nem volt szívem otthagyni. Nem is tudod elképzelni milyen nehéz.

- Lehet nem, de nekem is volt már barátom, és tudom, hogy nem jó, ha vele maradok, és nem szeretem.

- Majd, ha hazajöttem vagy nem tudom. Nem akarom megbántani!

- Hm..- kezdett el gondolkodni. – számoljuk csak ki, hogy ő hányszor bántott már még, vagy hányszor okozott neked fájdalmat? Lássuk csak.. ott volt a szilveszter, amikor annyit ivott, hogy nem bírt megállni a saját lábán, és elmondott fűnek, fának..

- De.. –akartam volna elkezdeni, de ő intett, hogy most ne.

- Aztán az én vállamon sírtad ki magad, hogy milyen egy szemét. Itt most nem azt akarom mondani, hogy baj, mert én mindig itt vagyok, ha beszéni akarsz, de neked okozott fájdalmat.. emlékszel? –itt csak bólintottam, mer tudtam, hogy mit akar mondani. – azt mondtad szakítasz vele, de te rögtön a nyakába ugrottál egy csokor miatt, ahogy most is. Lehet érzi, hogy baj van, és ezzel akar meghatni.

- Lehet észrevette, hogy fura vagyok…

- De vegyük csak tovább. A szülinapodon sem ivott keveset, és amilyen cirkuszt csinált… Minden csajjal táncolt, ami még nem is lenne baj, ha nem tapizta volna le az összes lányt. Amikor te táncoltál egy fiúval, mert megelégelted ezt, még te voltál a liba, aki nem bír magával.. de te ezt is megbocsájtottad.. mikor nyitod már ki a szemed, hogy csak kihasznál? Csak akkor kellesz neki, amikor nincs más? És amikor már felnyílna a szemed, egy virággal akar elintézni mindent, és ez neked még jó is. Lina, vedd már észre magad! – ennél a pillanatnál már nem bírtam tovább, síri kezdtem. Tudom, hogy ezeket azért mondja, mert nekem így lesz jó, de én nem vagyok olyan erős, mint ő.

- Holnap beszélek vele, ígérem!

Ezek után már nem beszéltünk, bár hallottam, hogy még nem alszik, de nyugalomra volt szükségem, és ezt ő is tudta.

Reggel úgy döntöttünk elmegyünk shoppingolni. Egész estig elhúzódott, de nem is eredménytelenül: az autóm csomagtartója tele volt táskákkal. Otthon fáradtan beledőltem az ágyba. Reggel irtó fáradtan keltem. Megállapítottam, hogy iszonyú ruhában aludni. :D

Lent találkoztam apával, akit elkezdtem győzködni, hogy mehessek el vele holnap. Most nem sikerült. Rögtön, hogy suli, meg tanulj csak. Elegem van! Végül is péntekben egyeztünk meg. A kettes géppel indulok. Felmentem a szobámba összepakolni, amikor eszembe jutott, hogy elhívjam Ashleyt. Gyorsan hívtam is.

- Szia Ashley! Csak azért hívlak, hogy nem e lenne kedved eljönni velem pénteken Ausztráliába. A kettes géppel indulok.

- Ezt most komolyan mondod? Hogyne lenne kedvem!

- De jó! Akkor szólok apának. Nem kell legalább egyedül utaznom.

- Csak ezért kellek?? Akkor nem is megyek! – vágta be a durcit.

- Jaj, te kis zizi, dehogy! Csak abból is jó, meg, hogy majd találkozhatsz Lewisszal, remélem.

- Az nagyon jó is lenne…

- Ne álmodozz, majd csak, ha letetted! Szia.

- Jól van, teeee! Helóó!

Futás le az emeletről a nappaliba apuhoz.

- Apaaa! – kiabáltam már a lépcsőn.

- Igen?

- Csak azt akarom kérdezni, hogy Ashley is eljöhet velem? Akkor nem kéne magam utaznom. Légysziii! - *kiskutyaszemek*

- Nem tudom… nem biztos, hogy lesz jegy. Hamarabb is mondhattad volna.

- De apa! Már szóltam neki!

- Na, most már így állunk? Csak úgy hívsz akárkit magaddal? Azért mert megengedtem, hogy TE el gyere, nem kell az egész várost elhívni.

- Ő nem akárki, Ő a legjobb barátnőm! Hm! Légyszii!

- Jó, majd valahogy szerzek jegyet.

- Köszi! Annyira imádlak, ugye tudod?

- Hát… nem mindig mutatod ki…

- Apuuuuu!

Mostmár teljes a boldogságom. Már beszéltem Sebivel is, és azt mondta, ha nem lesz dolga, kijön értünk a reptérre. Imádom… :D