Barátságnak indult..- 2.rész

Kicsit letörtem a szakítás miatt, mert már majdnem 1 éve együtt voltunk, de ha már nem szeretem, nincs mit tenni. Este apa is hazaért és rögtön észrevette, hogy valami baj van. Elmondtam neki, hogy szakítani fogok Chrisszel. Nem mutatott sok együttérzést, mert nem nagyon szerette, de apa senkit sem kedvel, aki fiú és velem van. Inkább elmentem fürdeni, remélve, hogy ettől jobban leszek. Picit meg is nyugodtam, majd leültem a tv elé. Találtam egy jó filmet, amin 10 perc múlva el is aludtam…

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. A tegnapi idegesség megtette a hatását. Gyorsan hívtam a recepcióra, hogy nem e tudnának nekem hozni valamit fajfájásra. Azt mondták nem tartanak gyógyszert... Szuper! Lementem reggelizni, sajnos magam, mert apa már elment valahova. Nem volt semmi étvágyam, így ittam egy forró mézes teát. Reggeli közben odajött hozzám Sebastian.

- Szia!

- Hello! Gyere, nyugodtan ülj le!

- Köszi. Nem mész ki ma a pályára?

- Nem hiszem, nagyon fáj a fejem. Inkább pihenek. Neked meg már nem kéne ott lenned?

- Ma már szabad vagyok!

- De jó neked, igaz én is. De azt hiszem, tanulok kicsit. Nem könnyű a fősuli…

- És délután nem lenne kedved eljönni valamerre sétálni?

- De, lenne – fülig érően mosolyogtam -, akkor majd gyere be értem. Apával vagyok egy szobán. Én most megyek akkor tanulni. Szia!

- Oké. A 197-es szoba, ugye?

- Igen!

- Akkor, szia!

Délig tanultam is, majd lementem ebédelni. Még mindig nem volt nagy étvágyam, de azért erőltettem magamba valamit. Leültem és olvasgattam a neten, hogy teljen az idő. Már három óra felé járt, amikor kopogtak. Gondoltam, hogy Sebi az, így már rögtön vittem a táskám. Jól is gondoltam, ő volt az.

- Szia! Amúgy hova megyünk?

- Szia! Hát én nem tudom, csak sétálunk, és aztán majd jön. Úgy jó?

- Persze! Nekem mindegy, csak kérdeztem, hogy mégis mire számíthatok – nevettem picit. :D – Csak ne unatkozzunk.

- Nyugi, azt biztos nem fogunk-, hogy bír végig mosolyogni? :D.. Ezen én is már csak mosolyogtam.

Sétálgattunk, beszélgettünk. Sok mindent elmondott magáról. Kiderült, hogy retteg az egerektől. Ezen már csak nevetni tudtam. Igaz én a pókoktól félek, de én mégiscsak lány vagyok. :D kicsit elmerültem a gondolataimban, és sikerült beleléptem egy lyukba. Jól seggre is estem, de úgy, hogy a lábaim is kitudja merre álltak. Nem bírtam fel állni annyira nevettem. Sebi segítségével, azért sikerül, de neki is más potyogtak a könnyei a nevetéstől. A kis incidens után beültünk egy cukrászdába sütire. Ettem egy tiramisut, Sebi meg egy dobosat. Itt is sokat beszélgettünk és előkerült a pasi téma. Meg is mondtam, hogy van barátom, de azt nem, hogy most készülök vele szakítani, ennyire még nem vagyunk jóban.

- Nekem is van, Hanna, Szeretem őt, de én nem akarok vele komoly kapcsolatot, ő pedig, már hosszú távra tervez. Ezért szoktunk veszekedni is – ezt kicsit már szomorúan mondta, biztos bántja őt.

- Nálunk is ez a probléma, de nem én akarok komolyat. Vagy lehet, akarnék, de nem vele – végül elmondtam – Nem indulunk még vissza? Még kéne ma tanulnom.

- De, persze mehetünk, csak még fizetek.

Visszaérve a szobám előtt adtam neki egy puszit, majd bementem. Megbeszéltük, hogyha lesz időnk ismét elmegyünk valahová. Apa már otthon volt. Kicsit mérges volt, amiért nem szóltam neki, hogy elmegyek, de amikor megmondtam, hogy Sebivel voltam, kicsit megnyugodott. Tízig bírtam a tanulást utána lefürödtem és mentem is az ágyba. Reggel délben keltem, rendesen ki is aludtam magam, de úgy döntöttem, már nem megyek le, inkább nézem a tv-ből. Nagyon szurkoltam a csapatnak és jó helyet is értek el. Vettel az 1. lett, aminek nagyon örültem, Webber pedig a 6. Első versenyen szerintem jó eredmény. Gyorsan rendbe is szedtem magam és elindultam gratulálni a csapatnak. Apát nem találtam sehol így csak sétálgattam, hátha látok valakit. Találkoztam is Markkal. Mondtam neki, hogy nagyon ügyes volt, de nem volt megelégedve, azért megértem. Elköszöntem Marktól, és sétálgattam tovább. Valakit hallottam, hogy mögöttem lépked, hátranéztem és a győztes volt. Vigyorgott, mint a tejbe tök. Megöleltem a győzelméért, de sajnos neki is mennie kellett. Engem mindenki itt hagy? Inkább felmentem a szobámba és ott vártam meg apát.