Barátságnak indult..- 1.rész

- Apa légyszi! – könyörögtem apukámnak bociszemekkel.

- Lina értsd meg nincs időm ott foglalkozni veled! Dolgoznom kell!

- De apa!! Nem vagyok már 10 éves, hogy minden léptemet figyelned kelljen! Elleszek én ott magam is! Csak ne kelljen a lelátón ülnöm.

- Jó! Megengedem. De ha valami hülyeséget csinálsz vagy késleltetsz valaki a munkájában, többet nem viszlek el.

- Köszi! Köszi! Köszi! Imádlak!! – ugrottam a nyakába.

- De akkor indulás pakolni!

- Oké! – felfutottam az emeletre, és elkezdtem pakolni.

Pakolás után azon gondolkodtam, hogy vajon mit felejtettem ki. Nem jutott semmi az eszembe, így elindultam a nagy bőrönddel lefelé. Apa már az ajtóban várt jelezve, hogy ideje lenne elindulni. Anya akkor jött ki a konyhából elbúcsúzni.

- Szia Drágám, vigyázz magadra!

- Oké! De anyu te is! Szeretlek!

- Én is téged kincsem! Sziaa!

- Heloo!

Izgatottan beültem a kocsiba és indultunk a reptér felé, ami visz minket Ausztráliába a következő Forma1-es futamra. Apa a Red Bull Racing csapatfőnöke, de engem sosem engedett be a box-ba, mert azt mondta, hogy csak láb alatt lennék. Mindig csak a lelátón ültem. De most! Most végre rászedtem, hogy mehessek vele. Nehéz szülés volt, de megérte.

A leszállás után fogtunk egy taxit, ami odavitt minket a szállodához, ahol a csapat magszállt. A regisztrációnál elkértük a kulcsainkat. Kaptunk egy két személyes szobát. Először picit szomorú voltam, hogy apuval kell egy szobán lennem, de amikor megláttam a szobát megnyugodtam. Egy olyan lakosztály volt, amiben volt két háló külön fürdővel. Hurrá, már ezen sem kell veszekedni.

- Megyek, letusolok, aztán pihenek picit, mert elfáradtam a repülőn meg sosem tudok aludni. Jó éjt!

- Szia! Aludj jól!

Reggel már fél nyolckor fenn voltam, úgy döntöttem elmegyek kicsit futni. 9-re vissza is értem, ekkor már apa is reggelire készen volt. Reggeli után apának volt megbeszélése, de oda én nem mehettem, ezért elmentem kicsit vásárolgatni. Találtam magamnak egy helyes kis ruhát,ami még jó lehet valamire, így meg is vettem. Mire észbe kaptam már dél volt. Felhívtam apát, hogy nem e ebédelünk együtt. Megbeszéltük, hogy a hotelban találkozunk, és bemutat nekem pár embert a csapatból.

- Hello! – köszöntem meglátva az ismerősarcokat.

- Szia, Lina! Geoffot már ismered. Ő itt David, Mark és Sebastian – kezdte apa a bemutatót. Kicsit kínosan éreztem magam, de azért érthető.

- Sziasztok, Katalina Horner vagyok! De hívjatok csak nyugodtan Linának.

Az ismerkedés után megkezdtük az ebédet. Nagyon elvoltam a srácokkal. Jó kis bulis csapat. Nem értem eddig miért nem könyörögtem ki apánál, hogy hozzon el. Ebéd után felmentünk a szobáinkba, mert nem volt semmi program. Bekapcsoltam a tv-t, de nem nagyon találtam semmi érdekeset, így úgy döntöttem, hogy felhívom a legjobb barátnőmet, Ashleyt.

- Szia Ash, Lina vagyok!

- Heló csajszi! Azt hittem már fel sem hívsz! Milyen a f1 világában?

- Még nem igazán tudom.. Csak ebédnél találkoztam a Red Bullosokkal.

- Ott volt Vettel is?? –hallottam az izgalmat a hangjában.

- Aham. Jó fejek. Mindenki. Még megmondom apának a magamét, amiért eddig annyira féltett.

- Csak ésszel! Amúgy ma beszéltem Chrisszel. Hiányol már nagyon.

- Tudom. Nekem is írt egy SMS-t, de még nem írtam neki vissza, mert nem volt időm. Nem nagyon dühös, hogy nem volt időm találkozni vele?

- Nem igazán. Csak kicsit csalódott, hogy elmentél, mert vele is lehettél volna a szünet alatt, de szerintem túléli.

- Hát remélem is. De én most megyek és írok neki valamit. Sziaa! Holnap is felhívlak.

- Szió!

Meglestem az sms-t Christől:

,, Szia Kicsim! Miért nem szóltál nekem, hogy elmész? Azt hittem végre lehetünk kicsit együtt is.. De már mindegy. Ha tudsz, írj! Szeretlek, Chris. ,,

Chrisszel az a baj, hogy ő komolyabb kapcsolatot szeretne, mert 21 éves, de én még nem szeretnék egy komoly kapcsolatot 19 évesen. Vagy lehet, szeretnék, de akkor biztos nem vele. Igazából már nem szeretnék vele lenni, ezért is jöttem el, de nem tudom, hogy mondjam meg neki. Inkább írtam neki vissza:

,, Szia Chris! Bocsi, hogy nem szóltam, de apa az utolsó percben szólt, és már nem volt időm hívni. Ha hazaértem beszélnünk kell. Szia. Puszi. Lina. ,,

Végül is eldöntöttem, hogy nem fogok vele játszani, megmondom neki, amit érzek, és ennyi.